"Véletlenül" úgy esett, hogy a szülinapomat a party szigeten, Gilin ünnepeltük. Több elő- és néhány utóbulit is tartottunk. A sziget főutcája tele kocsmákkal, bárokkal, esténként legalább 2-3 helyen élőzenével, zenészekkel, akik bármelyik porondon megállnák a helyüket, csak nem jutnak el odáig. Olyan az indonéz srácoknak a zene, mint a braziloknak a foci: az egyetlen kiugrási lehetőség. Ütött kopott dobozgitárokon zenélnek kompon, sarkon, parton. Ha este összegyűlik egy kisebb csapat, tuti előkerül egy gitár. Az egyik szép esténk is ennek köszönhető. Sétáltunk a parton és a Fortuna nevű étteremben épp Stinget játszott a sziget legmenőbb muzsikusa, Marcus. 60-as vállas, pocakos, vastagszájú, és hangú, kicsitalkoholista őstehetség. Úgy tolták Stinget, hogy nem tudtunk tovább sétálni. A kiállásoknál még a tenger is besegített, csakazértis jó ritmusban zúgott közbe egy rövidet. Sting után jött még néhány vicces dal, és a zárás, a Pink Floyd fala. Két gitár, egy dobgép, meg egy szinti. Kreativitás, tehetség, némi lélek elég ahhoz, hogy csoda történjék. Történt, és mi a tanúi voltunk. Borsódzó háttal hallgattuk. Más volt mégis ugyanaz. Nem rosszabb, nem jobb, más. Méltó módon. Aztán Marcus tovább szaladt másik rendszeres haknihelyére, a Sama Sama bárba. Mi meg követtük. Így lett az a törzskocsmánk, a Fortuna meg az éttermünk. Miután összehaverkodtunk a főnökkel (a vékony, izgága, okosszemű Hermannal:), egységáron ettünk: 100.000 rúpia (2.200 Huf) per vacsi. Egy nagy (vagy két kisebb) hal, salátabár sült krumpli. Ettünk snappert, grouppert, barrakúdát... Utóbbi nyert. Hófehér, tömött, száraz húsú hal, és még csak nem is csúnya. Olyannyira megbarátkoztunk, hogy még az egyik pincér búcsúztatójára is meghívtak. Középen a legnagyobb mosolyú: Pharhan.
Sok Indonéz dolgozik hajókon. Ő épp a Dunán. Járt már Pesten, és olyan elragadtatással mesélt róla, azonnal honvágyam lett. Persze a szülinapi készülődés javított a helyzeten. Érkezik a legfontosabb kellék, a sör.
No meg a mindigkoszos fehérorosz lányok (gyönyörű ellentmondás), és a tőlük kapott torta.
Tortázás, sörözés után Fortunának vettük az irányt. Az asztalt a kedvünkért kitették a partra, meggyújtottak néhány bambuszfáklyát és hordták a halakat. Fejemena Vityától kapott "ünnepi" kalap, ami annyira viccesen áll, hogy megakedvezményt kaptunk rá a gurgulázva nevető árustól.
Ez volt a kilátás az asztaltól. Gili jó hely.
