különbéke

Gili után Lombok déli partjai felé vettük az irányt. Irány Kuta Lombok, a szörfparadicsom. Sokkal nyugisabb, kevésbé turistás, mint Kuta Bali. A hullámok legalább annyira jók, a látkép meg varázslatos. Olyan, mintha Skócia zöld lankáit egy egyszerű copypaste-el áthelyezték volna a trópusi tengerekre.



Még a szörfhelyek is lélegzetelállítóak.



Siklani drága mulatság. Mivel a falu körül több helyen is lehet szörfözni, és mindig máshol jók a hullámok, nem csak deszkát kell bérelni, hanem (deszkatartós) motort is.  Sok hullámhoz csak hajóval lehet kijutni, így plusz költség az is.



Siklani fárasztó. Először azt kell megtanulni, hogyan maradj a deszkán. Ez kb. 2 óra bukdácsolás. Felmászol, lefordulsz, visszamászol, lefordulsz. Már azt hiszed stabilan fekszel, jön egy hullám, lefordulsz. Feküdni már tudsz, megpróbálsz felülni a deszkára és megint csak lefordulsz. Ez a vizi keljfeljancsi.



Aztán ha már "stabilan" ülsz jön a második lecke, a lapátolás. A hullámok ugyanis előszeretettel visznek messzire (ez benne a lényeg), és onnan vissza kell jutni hozzájuk.A deszkával 40 kilós helyi srácok eveztek hármat és már megint ott voltak, én meg 5 percig küzdöttem, hogy visszaérjek. A nap felére úgy elfáradtam, hogy alig tudtam visszamászni  a csónakba.



Vitya némi előnnyel indult, és a második napon már frankón szörfözött. A kép közepén látható egy kék pont. No az ő egy hullámon.



Azért a nap végére feküdni,



meg ülni is megtanultam.



A faluban van néhány igen profi warung (kifőzde), ahol isteni sült cuccokat lehet kapni. Vacsi után általában fölmotoroztunk az egyik dombra naplementét nézni. Ilyen:



Néhány nap elteltével elhatározássá érett a vágy, hogy jövőre visszajövünk, oktatót fogadunk, és megtanulunk rendesen szörfözni. Még valaki?!