különbéke

Még mindig Georgtown
Ismét csúszásban. Pangkor szigetén éppen az esti imához hív a müezzin. Égő vállakkal hallgatom. Egy déli futással ma is teszteltük  bőrünk tűrőképességét. Súroljuk a határokat.
Minderről később, most vissza Geortownhoz.
A kínai újév két hetes ünneplését a saját valentinjük zárja. Ezen a napon minden eladósorban lévő (elméletileg szűz) leány narancsot dob a folyóba jókívánságaival annak reményében, hogy jó férjet kap. Ha tenger van az is jó, és manapság már neveket, telefonszámokat és konkrét kívánságokat is írnak a szerelem sárga gyümölcsére. Kicsi, savanyú, de az övék...


 Hajítanak egy nagyot, remény csillan szemükben, hogy talán majd nekik, talán éppen ettől, majd most... (Lehet nem is a remény, csupán a vakuk.)


Aztán a kívánságokat a parti szeméttel együtt elviszi a víz.


Ez már a csúcspont. Az érzelmeket okos dramaturgiával "korbácsolják" egész délután. A főszereplők: a ciklámen nyúl (még mindig, hiszen a nyúl éve jön, a ciklámen meg szép szín):


a nyári mikulás:


és a fény-Ikarusz: