Két estén is próbáltam barátkozni a maláj kínai konyhával. Helyszín a KL-i china town. Az utcák mindkét oldalán és a kis mellékágakban, kifőzdék és éttermek tömött sora. A kifőzdék konyhája vagy teljesen mobil (lásd kordé), vagy félig. Utóbbiakat estére kirakják, látványkonyha módjára előtted készítik az ételt, majd visszapakolják a raktárba.
Első este kaptam egy cserépedényben, rizsen főtt-sült csirkét szószokkal leöntve. A rizs sótlan volt, a szósz főleg szójaízű, a csirke meg darabos. Ázsiában több helyen is találkoztam ezzel: a meleg klímákon sokkal vékonykábbak a csirkék (meg a zsírra sincs annyira szükségeük a vendégeknek), ezért sok helyen megeszik a csontot is. Így nem kell sokat pepecselni a filézéssel, darabolással. Egyszerűen összevagdossák az álatot egy olóval. Aztán a többivel küzdjél te.
Második este tutira akartam menni: jöjjön egy tészta! Azzal nagy baj nem lehet, meg jól áll neki a tenger gyümölcse aminek nagy rajongója vagyok. Rendeltem hát egy laai fun tésztát, tegeri herkentyűkkel. Olyan, mint a mi gyufatésztánk, kicsit tán kövérebb, meg puhább.
Hát, síkított a tészta, amikor kihozták. Egy fuldokló sikítása volt ez. A szója bosszúja. A tészta megfulladt a polipok feltámadtak, a sült zöldség kirügyezett én meg megpróbáltam csípőssel kegyenlíteni az ellentéteket. Itt álljunk meg egy pillanatra! Emlékezzünk Hofira: "Szója fasírt, szója pörkölt, szó'ja nővérkének, hogy befostam." Annyira azért nem volt rossz.
