Az előítélet -ha hagyod uralkodni- leszűkíti a lehetőségeid. Nem keveredsz bele mindenbe, amibe keveredhetnél, és ha mégis, nem azt látod, érzed, amit érezhetnél. Megfoszt attól, hogy te magad ítéld meg a világot és ne az előzetes (általában felszínes és általánosító) "tudásod".
Ennyi komolyság utá jöhet a vidám rész. Három kínait kaptunk a "búvárkodáshoz". Apa, Anya, meg a gyerek, de az is lehet, anya tesója... A parton kicsit nyavajogtak, meg olyan kapkodósan szétszórtak voltak. Mindezt jó hangosan, ahogy azt illik. Így öltöztek pöttyösből búvárba:
Ha nem vagyunk még nyomottak a "korai"; keléstől, biztosan maradunk, és megfosztjuk magunkat az évszázad legvidámabb merülésétől. Olyan volt az egész család, mintha chaplin kínai klónjai lennének. Csak kicsit mozogtak gyorsabban, mint kellett volna, csak kicsit voltak bizonytalanabbak és hangosabbak, csak kicsit bénábbak, és közben mindenen röhögtek. Főleg magukon. Apa pl. az első csónakba mászását egy csukafejessel abszolválta. Akkorát koppant a feje a csónak padlóján, hogy én a vízben hallottam, és Maé, az amúgy holt nyugodt vezetőnk is odaugrott segíteni. És ez csak a kezdet volt. Wei-ék egész nap botladoztak, "segítően rángatták" egymást, és kacagtak teli torokból. Középen Maé, tőle balra Wei-ék, jobbra mi:
A csúcspont az volt, mikor Apa vigyorogva elmesélte, hogy az egyik alkalommal, amikor a pipát kivette a szájából "elveszett" a foga. Mindeközben csak nevet és nevet, mit sem törődve a halaknak vetett részeivel. A foghely kinagyítva látható:
