Arra gondoltunk, elhagyjuk a várost, mint Attis Miskocot, csak mi nem felejtjük el. Nekiindulunk. Úgyis többször visszajövünk még, meg ide is egy nagyvárosból jöttünk, lássunk hát egy kis vidéket: fehér felhőt, kék eget, türkiz tengert!
Utunkat a buszállomásra már meséltem. Kicsit önismereti tréningre sikeredett, de megérte.
Kuala Besut a célunk. Ez a Maláj félsziget észak-keleti csücskében egy kis halászfalu. Innen indulnak hajók a Pherentian szigetekre. Az éjszakai buszozást választottuk. Kisebb forgalom, kisebb veszély, gyorsabb haladás. A 8 órás buszút egyikőnket sem riasztott el, Vityának 36 óra a csúcsa, nekem meg 32. Azért szerettük volna a jobb társaságot választani. Mégsem mindegy, milyen buszon nem tudsz aludni... Arra gondoltunk, érzelmi alapon döntünk. Az egyik társaság kék, a másik sárga-piros színekben pompázott. Utóbbit választottuk. Állt is bent egy csoda tőlük. Szép 2 emeletes MAN. Szinte új, hamvas még. No ez nélkülünk ment el. Kisvártatva jött a mienk. Szintén MAN, de itt véget is ér a hasonlóságok sora. Nem emeletes, öreg, rozsdásodó járgány. Koszos ülésekkel, még koszosabb függönnyel, kopogó lengéscsillapítóval és egy fokozatú klímával. Már a sofőr szerint.
Bármelyik melegebb klímájú országban játram eddig, ugyanezt tapasztaltam (no meg a mi multiplexeinkben is). Ha van klíma csak csutkán tudják használni. Mint kiskölök az első matchboxot: úgy örül, úgy tolja, kitörik a kerék. Csak itt az én nyakam és torkom a kerék.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Matchbox
Vacogtunk. Nem csak mi ketten, az egész busz. Volt aki E.T.-vé változtatta magát a takaróval, annyira. Mikor szóltam a sofőrnek mondta, hogy nincs a klímán fokozat. Ja, nincs. Anyukádon sem. Tovább fáztunk. Még jó hogy volt félúton egy megálló, ahol a szabad levegőn felmelegedhettem egy "csirkeleves" segítségével, hNapfelkeltére csak megérkeztünk valahogy a meleg! tengerhez...
Ja, a sofőrök nem játszanak a kényelemmel. Főleg ha a sajátjukról van szó. Az utolsó üléssor előtt pihenő papucspárról azt gondolnád, az a sor az övék. Nem. Kicsivel indulás után jön az egyik sofőr, utolsó sor mögött libben a függöny, és feltárul a luxus: egy méretes alvófülke, NEKI. Nekünk meg a jégverem... Azt azért el kell ismernem a lábaknak hagyott hely kb. négyszer volt nagyobb, mint a KLM szuper boingjén. Így legalább egyenesre fagytunk... :)
