Olyan ez a város (ország) olyan, mit a parfétorta. Kinézetre torta, amikor közelebb mész, már gyanús, amikor megkóstolod, meg kiderül, hogy csak fagyi, ami egy idő után el is olvad. Rengeteg pénzük van az olajból, amit részben a környezetre költenek főleg megaberuházások formájában. A Petronas tornyok körnéke csodálatos, most is épül mellettük egy új torony (bal oldal):

...a kínai piac is szépül (fent),

..., de amikor mögé nézel nem látsz mást, csak igénytelenséget és mocskot. Lehhullik az alumíniummáz, elolvad a fagyi...

A kultúra nem pénzen múlik. Nem projekt, amit fel lehet húzni, mint egy tornyot. Emberek tudati, érzelmi, erkölcsi fejlettségének összessége, ami nem feltétlenül van összhangban az általuk épített környezet szintjével. Nálunk sem kell sokat gondolkodni azokon a jeleken, amik ezt mutatják. Ne értsétek félre nem minősíteném a maláj népet, még magunkat sem (bár ahoz talén lenne jogom), egyszerűen csak azt mondom, egy közösség által épített rendszer nem feltétlenül van szinkronban a többség által befogadható, elfogadott normákkal. Visszagondolok '97-es erdélyi élményeimre (ugye Jose!), és azt látom élt Gyimesközéplokon párszáz ember. Szegények, messze mindentől, minden tekintetben, sanyargatták is őket eleget, de a világ amiben élnek, külső jegyeivel és belső értékeivel gyönyörű. Tisztelet maguk, egymás és a környezetük iránt. Hosszú esti beszélgetések, őszinte mondatokkal, tiszta utcák, rendezett porták, meleg tekintetek. Egy hideg helyen.