Tűzzel pattant kávé ala Jogja: képzeljünk el egy agyoncukrozott török kávét, ami nem parázson fő, hanem parázzsal. Elmagyarázom. Végy egy vastag falú poharat! Tegyél bele két evőkanál cukrot, egy púpozott kanál jávai őrölt kávét! Önsd fel mindezt forróvízzel, majd pottyanst bele egy mandarin nagyságú vörösen izzó faszenet! Várd meg amig kiforr(ong)ja magát és fogyaszd egészséggel! Ez a kopi joss, azaz egészség kávé. Lényegét tekintve cafe barrique. Nem tudom egészséget hoz-e, álmatlanságot biztosan. Ha már így egészségesen éberre kávéztam magam, belekezdek indonéziába, hátha tudok annyira unalmas lenni, hogy álomba írjam magam.
Kuala Lumpurból Air Asiával repültünk Jáva közepére Jogjakartába (a helyiek is vagy négyféleképpen írják, így maradnék a legegyszerűbbnél). Plussz csomaggal, biztosításal 10.000 forint volt a jegyünk, de megfizettük az árát. A KLM-nél is szűkebb lábtér mellé extraként fix derékszögbe állították az üléseket. Olyannyira, hogy ha valakinek véletlenül sikerül elaludni, az izmok elernyedése után biztosan előrecsuklik a feje magával rántva az egész testét. A játék neve kelj fel Jancsi. Játszani kötelező, nyertes nincsen. Ja kérem, ha az ember csóró, tanuljon alázatot: üljön V-ben.
Indiában már feltűnt, mennyire szeretik az egykori gyarmatok a gyarmatosítóktól örökölt bürokráciát. Hosszú értelmetlen kérdőívek, amiből sejthetően semmi sem lesz, de olyan komolyan kérik számon minden alkalommal, mintha minimum az államplgárságot kérvényeznéd. Ott legalább belesűrítik ezt a nosztalgikus ragaszkodást egy oldalba , amit aztán végig is olvasnak. Itt nem: két sűrűn gépelt cetli a járat számától a hoteled címéig (mintha nem tudnák, hogy szinte mindenki most keresi meg), amikre rá sem pillantanak, de jó fél óráig váratják vele a V-re repült nagyérdeműt. Azért érezhető az Ázsiai lazaság. Nem játszák el pl. a Ferihegyi "buszozzunk 20 métert" színjátékot. Úgy hajtank el a még működő turbina mellett és a száguldó kerozinos kocsi előtt, mint kondás legény a disznócsordát. Nem baszakodnak a Vitya érzékeny filmjei miatt, Ha nem akarja átküldeni a röntgenen, hát ne küldje. Így is jó. Közben mosolyognak, ha mosolyogsz, és segítenek, ha kérdezel, még akkor is, ha egyenruha van rajtuk, és történetesen nem beszélnek angolul. És ebben különböznek a Malájoktól. Bennük van valami merevség, meg merem kockáztatni, rátartiság, ami az Indonézekből -hála az összes isteneknek- kimaradt. Ez itt egy lazább, sűrűbb, emberszagúbb (szó szeint is) hely. Vegyünk hát mély lélegzetet! Indulás!!!
