Két Ázsiai város közé nem árt becsúsztatni egy kis nyugalmat. Jó dolog a nyüzsgés, jó a sokszínűség, de jó a sóillat, a tengerzúgás és naplemente is.


Egy kis elmélkedés a világ dolgain, az elmúlt heteken, vagy csak azon, milyen cselesen csempészi tele a dagály a fürdőnadrágot homokkal.


Kuala Lumpur felé félúton megpihentünk Pangkor szigetén. Érdekes, hogy a túloldalon épp csak kezdődik a szezon, itt meg már vége is van. Eső nem esett, a tenger meleg volt, a nap a fátyolfelhőktől simogató... Vajon mi teszi a szezont?
Nem búslakodtunk sokat azon, hogy 6 óra után öten voltunk a parton, és azon sem, hogy gond nélkül kaptunk helyet az egyik legjobb "kempingben", az árnyas, függőágyas Nazri Nipahban.


Igazi hátizsákos paradicsom, az őserdő szélén. 150 méterre a főutcától, tehát nem zajos, de nem kell kilométereket gyalogolni a partig. Nagy árnyas kerttel ahol mindenkinek jut hely egy kis henyélésre a függőágyakban (nem is értem, máshol miért nincsenek).


Majmokkal a háztetőn, akik ha csak egy percre nem figyelsz ellopják a mangólédet (is). Esténként a turistákkal közösen zenélgető helyiekkel, és vicces zuhannyal, ami rákényszerít arra, hogy közelebbi ismeretségbe kerülj a WC tartállyal.
1, pár centi mit jelenthet...
2, a második vödör az erkölcsrendészet és Vitya műve.